Mint tudjuk, Richard Dean Anderson
a MacGyver forgatása idején csak egyetlen játékfilmben játszott, éspedig
az 1985-86-ban forgatott Hétköznapi hősökben. A szívszorítóan szép film
egy korábban forgatott mozi felújítása volt. Ez azóta is bevált szokása
Hollywoodnak, hogy egy-egy sikeres forgatókönyvet újra és újra elővesznek
és megfilmesítenek. A film szereplőválogatása a MacGyverrel párhuzamosan
folyt, így esett, hogy Anderson mindkettőn részt vett és mindkét film főszerepét
megkapta.
|
|
A Hétköznapi hősök fájdalmas tiltakozás a háború értelmetlensége ellen. Az ellen a tény ellen, hogy egészséges életerős férfiakat tehet egész életükre tönkre az átélt szörnyűség. A film főszereplője, Tony is harcol a megváltoztathatatlan tények ellen, míg végül önmagával is szembekerül. Csak menyasszonya hűsége és igaz szerelme hozza vissza a reményt, hogy még ezek után is érdemes élni.
1973-at írunk. Maria Pezzo örömmel várja haza Vietnamból a barátját, Tony Kaisert. Számára másnap érhet véget a háború, csak még ez az utolsó bevetés ne lenne! Barátja, Ken is a hazamenetelen örvendezik, mikor váratlanul egy gránát robban. Tony a barátja megmentésére indul, de egy újabb robbanás már közvetlenül mellette történik.
A film ezután felidézi Tony és Maria
megismerkedésének csípősen kedves, romantikus történetét, és hirtelen fellángoló
szerelmüket. Tonyt villámcsapásként éri a hír, hogy behívták Vietnamba,
és hamarosan mennie kell. Nem kívánja lekötni maga mellett Mariát, nem
is kéri, hogy jöjjön ki elbúcsúzni. Csendben, az alvó Maria mellől oson
el, csak egy kis levelet hagy az asztalon. Maria viszont úgy érzi, nem
mehet el úgy Tony, hogy Istenhozzádot ne mondjon neki. A búcsú szívbemarkolóan
szép. Maria megígéri, hogy várni fogja, Tony meg felbátorodva nekiadja
azt a kis gyűrűt, amit az előző este nem mert odaadni.
 |
 |
A robbanásnak szörnyű következménye
lett: Tony elveszítette a látását. És ezzel úgy érezte, elveszítette élete
értelmét. Nem is értesíti Mariát, reméli, hogy a lány nem is keresi őt
többé. Csakhogy Maria megtudja a híreket és felkeresi Tonyt a kórházban.
Mivel nem szól Tonynak, ő nem is szerez tudomást a látogatásról. Maria
megdöbben a látványtól, hogy Tony mennyire magatehetetlenné és kiábrándulttá
vált, és első reakciója neki is az, hogy megfutamodik. A gátlás később
múlik el benne, míg rá nem jön, hogy az ő élete sem lehet többé teljes
Tony nélkül. Tony keservesen küszködik az állapotával, sajnálja magát,
de nem fogad el részvétet és visszautasít minden segítséget. Még régi lakóhelyére
sem kíván visszamenni, hogy ne kelljen a korábbi életével szembesülni.
 |
 |
Mikor azonban mégis haza kell térnie,
az orvosa megírja Mariának, hogy Tony hazamegy. Maria elhatározza, hogy
még egyszer beszél Tonyval, mielőtt végleg elválnának útjaik. A férfi kezdetben
hallani sem akar a visszatérésről, és kéri Mariát, vigye a városi veteránkórházba.
Ám Maria hazaviszi magával a régi élete színhelyére. És Tonynak nincs ereje
tiltakozni. Maria bevallja Tonynak, hogy szereti és szüksége van rá, csak
félt attól, hogy Tony többé nem akarja őt. Tony meg bevallja, hogy nem
érezte többé elég jónak magát Mariához, mert korábban is csak egy “hétköznapi
fickó” volt, most meg vak. De hát mikor volt az ilyen bátorság hétköznapi
dolog?
A megrázóan szép film nagyon érzelemgazdag színészi alakításokra adott lehetőséget. Richard Dean Anderson Tony Kaiser szerepében és Valerie Bertinelli Mariaként csodálatosat nyújtottak a hétköznapi emberek szerepében, akik a sorscsapások által a legszebb emberi értékeket fedezik fel magukban.
A filmet Németországban videón is
forgalmazták. Hozzánk sajnos ez sem jutott el még.
Köszönet a képekért Tinának és Corinnának