Richard Dean Anderson 1994. végén elvállalta egy hangulatos családi film főszerepét, amely újabb jelentős állomás volt színészi pályafutásában.
MacGyver után igyekezett sokféle más
karakterű szerepet eljátszani, ehhez volt remek alkalom az ABC tévétársaság
”A tribün mögött” című filmje. A sokat ígérő szerep lehetőséget kínált
Andersonnak sportos képességeit és erőteljes lírai alkatát a közönségnek
megmutatni. A baseball-elem nagyon az ő testére van szabva, mert ő maga
is lelkes baseball-játékos, noha fő sportja a jéghoki. Szívesen fogadta
a felkérést - bár más szerepekkel is megkeresték ez idő tájt - mert, mint
mondta “ilyet még eddig soha nem csináltam és szeretem a gyerekeket és
azokat a témákat is, amelyek velük foglalkoznak.”
|
|
A film története öt ember élete körül
forog, akik egy kis vermonti városkában élnek. Bill Parish - városi tanár,
őt játssza Richard Dean Anderson - és felesége, Harper (Glynis O’Connor)
még mindig egyetlen fiuk, Nathaniel halálán bánkódnak, akinek elvesztésével
életük és kapcsolatuk minden értelmét elveszítette. Barátainak és kollégáinak
- például a kisligás baseballcsapat vezetőjének, Hilton Burberrynek - erős
rábeszélésére van szükségük, hogy meggyőzzék, hogy a tragédia után is mehet
az élet a rendes kerékvágásban. Rábeszélik, hogy élje ki vágyait, és vállalja
el a kisligás baseballcsapat edzőségét. De éppen akkor, amikor Bill Parish
a csapathoz kerül, érkezik egy különös idegen fiú közéjük. Lucky Diamond.
(a 14 éves Grayson Fricke szenzációs alakítása) A fiú néma, és múltját
is homály fedi, viszont a baseballhoz rendkívüli érzéket árul el. Bill
és Lucky között hamarosan erős kötelék alakul ki, és a fiú egyben nagy
segítségére is van Billnek Nathaniel halálának feldolgozásában és a feleségével,
Harperral való kapcsolatának harmonizálásában. Az elhatározások azonban
nem könnyűek. Billnek jó lelki támaszt nyújt bölcsességével, életkedvével
egy öregember, Mr. Godfrey is. (Barnard Hughes játssza), a magánytól fél
a legjobban az életben.
 |
 |
“Ez egy kedves film jó forgatókönyvvel”
- mondta Anderson a filmről. - Nyár közepén forgattunk a georgiai Covingtonban.
Barnard Hughes-szal együtt dolgozni nagy megtiszteltetés volt számomra.”
- mesélte. A forgatás nagyon szép élmény volt számára. - “Sok gyerek játszott
a filmben, több is, mint amennyi két komplett csapathoz kell. Ráadásul
a forgatási színhely környékén is sok nézelődő gyerek volt. Néha ezért
könnyebb labdával is kellett játszanunk, nehogy valamelyiküket fejbe találjuk.
Nagyon jól éreztem magamat köztük. Ráadásul a sminkeseket és az öltöztetőket
az őrületbe kergettem, mert a hőségtől és az állandó játéktól folyton teljesen
leizzadtam.”
A film hangulatos és a színészek kiválóak.
Bill arcán lehet látni azt a fájdalmat, amit fia elvesztése miatt érzett,
majd ahogy a felszabadult öröm megfiatalítja a megtört embert. Ez a csodálatos
arcjáték is felejthetetlenné teszi Richard Dean Anderson játékát. Ég azoknak
is, akik nem ismerik ki magukat a baseball szabályaiban, élmény látni ezt
a filmet. Látszik rajta az a felszabadult öröm és jókedv, ami a forgatást
övezte.
A Past the Bleachers (A tribün mögött)
című filmet 1995. októberében mutatták be az ABC televízióban, és jelentős
sikert aratott. Magyarországra is eljutott: az azóta megszűnt kódoltan
adó FilmNet kábelcsatorna mutatta be eredeti hanggal, magyar felirattal
1996. júniusában, majd abban az évben októberben megismételte.
Köszönet a képekért Tinának
és Corinnának