Make your own free website on Tripod.com
RICHARD DEAN ANDERSON CIKKEK/ARTICLES
 
 

EGYEDÜL – “MACGYVER” GYEREKET SZERETNE!

Rennbahn (POP) Express 1988. április

USCHI FELLNER (New York) írása
 

INTIM TITKOK – HOGY ÉRZI MAGÁT RICHARD MACGYVERKÉNT
 

RE: Meséld el, hogyan telik egy napod MacGyverként – a felkeléstől a lefekvésig...

Rick: Egy MacGyver forgatási nap számomra reggel hétkor kezdődik. Ilyenkor kopog a szállodai szobám ajtaján valamelyik szobapincér – a forgatás ideje alatt egy vancouveri hotelben lakom – a speciális reggelivel: ez két tojássárgájából, ásványvízből és friss narancsléből mixelt vitaminital. Nyolc körül jön értem a sofőr, aki a sorozat fő forgatási színhelyére a Bridge Stúdióba visz. Ott minimum tizenkét órás munka, aztán vissza a szállodába- that’s it! Legtöbbször annyira fáradt vagyok, hogy még egy italt sem kívánok meginni, csak egy nagy pohár meleg tejet, aztán alvás...

(Richard és Uschi Fellner)

RE: Ezzel szemben – hogy alakul egy napod akkor, amikor nem kell a kamerák előtt állnod, például a nyári hónapokban, amikor forgatási szünet van?

Rick: Ilyenkor három dolgot kell pótolnom, amit a MacGyver forgatása idején nélkülözök: sport, sport és ismét sport. Szabadnapjaimon reggel a barátaimmal úszni vagy kerékpározni megyek, napközben kocogok Whiskey nevű kutyámmal a part mentén, délután meg talán összejön egy kis sárkányrepülés...

RE: Korábban a sorozat veszélyes jelenetit is veled forgatták, most viszont három kaszkadőrrel is dolgoztok. Nincs kedved kockáztatni a bőrödet?

Rick: Kedvem az éppen lenne, a producerek azonban szigorúan megtiltották, hogy a veszélyes jeleneteket én csináljam. Tavaly volt néhány balesetem, ezt a sorozat bánta, és természetesen nem akarnak semmilyen rizikót vállalni. Hogy ne menjen el a kedvem, egyezséget kötöttünk: a MacGyver forgatókönyvébe olyan jelenetek kerülnek majd, amelyekben jól kitombolhatom magam a sport területén. Nemrégiben az egyik részt a Rocky Mountainsben forgattuk, ahol pompás síelős jelenetet vettünk fel. Egy másikban MacGyver jégkorongozni is fog.

RE: Igaz a híresztelés, hogy korábban jégkorongozó akartál lenni, és a színészet csupán másodlagos volt számodra?

Rick: Igen, már gyerekkoromban lelkesedtem a hokiért, minden amerikai játékos nevét tudtam, és a középiskolában mint csatár, a csapat sztárja voltam. Tizenhat éves voltam, amikor a jégen olyan balesetet szenvedtem, ami további életemet döntően befolyásolta. 16-szoros könyökcsonttörésem volt, a karom úgy lógott a testemről, mint egy bábué. Négy hónapig feküdtem kórházban, aztán újra a jégen voltam – rögtön újra eltört a csontom. Ez az új sérülés lehetetlenné tette, hogy profi játékos legyek, ezért lezártam ezt a dolgot és nem akartam többet a jégre menni.

RE: A sport uralja az életedet – marad-e mellett időd magánéletre, a szerelemre, partnerkapcsolatokra?
 

Néhány hónapig együtt élt a süket, Oscar-díjas Marlee Matlinnal, tőle tanulta meg Richard a jelbeszédet!

 

A futam előtt Justine Bateman színésznővel

RICHARD ÉS A NŐK: "MAGAMNAK VALÓ VAGYOK!"

Rick: Nincs fix kapcsolatom, ha erre gondolsz, de sokszor kutyaszorítóban érzem magam: egyrészt őrülten szeretnék gyerekeket és egészen biztos vagyok benne, hogy szuperapa lennék. Egy kis emberkét felnevelni – a világ legszebb feladata lenne a számomra! Egyébként mostanáig nem találtam meg azt az asszonyt, aki e gyermek anyja lehetne, talán azért nem, mert magamnak való típus vagyok. Nem vagyok hajlandó kompromisszumokra és más emberek szemében nehéz esetnek számítok. A jéghokibaleset után például 17 évesen fogtam a hátizsákomat és kerékpárral bejártam Kanadát egyszál magamban. A szüleim azt gondolták, hogy a balesetnél meghibbanhattam...

 vissza