Make your own free website on Tripod.com
HÉTKÖZNAPI HŐSÖK - ORDINARY HEROES

Mint tudjuk, Richard Dean Anderson a MacGyver forgatása idején csak egyetlen játékfilmben játszott, éspedig az 1985-86-ban forgatott Hétköznapi hősökben. A szívszorítóan szép film egy korábban forgatott mozi felújítása volt. Ez azóta is bevált szokása Hollywoodnak, hogy egy-egy sikeres forgatókönyvet újra és újra elővesznek és megfilmesítenek. A film szereplőválogatása a MacGyverrel párhuzamosan folyt, így esett, hogy Anderson mindkettőn részt vett és mindkét film főszerepét megkapta.
 

A Hétköznapi hősök fájdalmas tiltakozás a háború értelmetlensége ellen. Az ellen a tény ellen, hogy egészséges életerős férfiakat tehet egész életükre tönkre az átélt szörnyűség. A film főszereplője, Tony is harcol a megváltoztathatatlan tények ellen, míg végül önmagával is szembekerül. Csak menyasszonya hűsége és igaz szerelme hozza vissza a reményt, hogy még ezek után is érdemes élni.

1973-at írunk. Maria Pezzo örömmel várja haza Vietnamból a barátját, Tony Kaisert. Számára másnap érhet véget a háború, csak még ez az utolsó bevetés ne lenne! Barátja, Ken is a hazamenetelen örvendezik, mikor váratlanul egy gránát robban. Tony a barátja megmentésére indul, de egy újabb robbanás már közvetlenül mellette történik.

A film ezután felidézi Tony és Maria megismerkedésének csípősen kedves, romantikus történetét, és hirtelen fellángoló szerelmüket. Tonyt villámcsapásként éri a hír, hogy behívták Vietnamba, és hamarosan mennie kell. Nem kívánja lekötni maga mellett Mariát, nem is kéri, hogy jöjjön ki elbúcsúzni. Csendben, az alvó Maria mellől oson el, csak egy kis levelet hagy az asztalon. Maria viszont úgy érzi, nem mehet el úgy Tony, hogy Istenhozzádot ne mondjon neki. A búcsú szívbemarkolóan szép. Maria megígéri, hogy várni fogja, Tony meg felbátorodva nekiadja azt a kis gyűrűt, amit az előző este nem mert odaadni.
 

A robbanásnak szörnyű következménye lett: Tony elveszítette a látását. És ezzel úgy érezte, elveszítette élete értelmét. Nem is értesíti Mariát, reméli, hogy a lány nem is keresi őt többé. Csakhogy Maria megtudja a híreket és felkeresi Tonyt a kórházban. Mivel nem szól Tonynak, ő nem is szerez tudomást a látogatásról. Maria megdöbben a látványtól, hogy Tony mennyire magatehetetlenné és kiábrándulttá vált, és első reakciója neki is az, hogy megfutamodik. A gátlás később múlik el benne, míg rá nem jön, hogy az ő élete sem lehet többé teljes Tony nélkül. Tony keservesen küszködik az állapotával, sajnálja magát, de nem fogad el részvétet és visszautasít minden segítséget. Még régi lakóhelyére sem kíván visszamenni, hogy ne kelljen a korábbi életével szembesülni.
 

Mikor azonban mégis haza kell térnie, az orvosa megírja Mariának, hogy Tony hazamegy. Maria elhatározza, hogy még egyszer beszél Tonyval, mielőtt végleg elválnának útjaik. A férfi kezdetben hallani sem akar a visszatérésről, és kéri Mariát, vigye a városi veteránkórházba. Ám Maria hazaviszi magával a régi élete színhelyére. És Tonynak nincs ereje tiltakozni. Maria bevallja Tonynak, hogy szereti és szüksége van rá, csak félt attól, hogy Tony többé nem akarja őt. Tony meg bevallja, hogy nem érezte többé elég jónak magát Mariához, mert korábban is csak egy “hétköznapi fickó” volt, most meg vak. De hát mikor volt az ilyen bátorság hétköznapi dolog?
 

A megrázóan szép film nagyon érzelemgazdag színészi alakításokra adott lehetőséget. Richard Dean Anderson Tony Kaiser szerepében és Valerie Bertinelli Mariaként csodálatosat nyújtottak a hétköznapi emberek szerepében, akik a sorscsapások által a legszebb emberi értékeket fedezik fel magukban.

A filmet Németországban videón is forgalmazták. Hozzánk sajnos ez sem jutott el még.
 
 

Köszönet a képekért Tinának és Corinnának

vissza

home