RICHARD DEAN ANDERSON CIKKEK/ARTICLES

Így lettem MacGyver (So wurde ich MacGyver)

 

- “Ez egy egész különös történet, ahogy én MacGyver szerepéhez jutottam” - meséli Richard Dean Anderson. Az “Emerald Point után (1983 szeptemberétől 1984 márciusáig készült) majdnem egy évig nem volt munkám. Aztán 85 elején vissza voltam híva a “Hétköznapi hősök” című film válogatására Valerie Bertinellivel (mint tudjuk, megkapta és csodálatosan el is játszotta a szerepet - a ford. megjegyzése). Ugyanebben az időpontban volt ott két másik válogatási terminus, egyik a MacGyverre és a másik egy új ABC-sorozat nyitófilmjére. Véletlenségből a MacGyverre nyitottam be és ott találkoztam Henry Winklerrel, a társproducerrel, aki nagyon kedvesen és szívélyesen fogadott. Felmondtam egy pár jelentet és úgy tűnt, meg van elégedve velem.”

- És hogy volt tovább?

- Visszahívtak és akkor Henry elmesélte nekem, hogy az össze többi jelentkező köldökig kigombolt ingben meg feltűrt ingujjal jött, ahonnan az izomkötegek jól láthatók voltak. Ez viszont egyáltalán nem tetszett neki.

- Te mit viseltél akkor?

- Teljesen normális utcai szerelés volt rajtam. Barna bőrdzseki, farmer és bakancs. Ahogy általában járok. Egyszerű kényelmes viselet, amiben jól érzem magam.

- És a szerep máris a zsebedben volt?

- Azért ennyire egyszerűen nem ment. Egy héttel később a másik producernek John Richnek újra elő kellett adnom egy jelenetet. Ekkor azonban megkért, hogy egy másik szöveget olvassak fel, egy olyat, amit még előtte nem láttam. Szemüveget hordok, mert elég rossz a szemem, és akkor megkérdeztem, hogy nem zavarja-e, ha felteszem a szemüvegemet. Feltettem, és azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor a szerep a zsebemben volt. Tetszett neki, hogy nem próbáltam semmit tenni, hogy jobban nézzek ki. Ehhez tudni kell, hogy a hajam is általában mindig totál szétáll, mintha nem lenne megfésülve. Mivel nem zavartattam magam, úgy találták, hogy én az ő elképzeléseiknek megfelelő MacGyver karaktere vagyok.

- MacGyver tehát kontaktlencsét visel?

Richard nevet: “Van kontaktlencsém, de ritkán hordom. Például, ha jéghokizom vagy egész különleges jeleneteket forgatok. Az igazság az, hogy legtöbbször egy, a szemem előtt elhomályosodott világban járok. Egyszerűen nem tudom elviselni, mert irritálja a szememet. Ez az egyetlen oka.

- Mit csinálsz általában, amikor nem dolgozol? Soha nem látni téged hollywoodi partikon…

- Alszom! - nevet. - Ha forgatok, egyszerűen nem tudom kialudni magam. Azonkívül tényleg nincs időm fogadásokra járni. Őrült szívesen utazgatok. És erre sincs elég időm. Jéghokizom, síelek és részt is veszek versenyeken. Szívesen ejtőernyőznék is, amihez szintén nincs időm, ám ezt a producereim egyáltalán nem bánják. Szívesen sportolok és aktívan élek. Ezenkívül nagyon szeretek olvasni is.

- Egyedüli gyerek vagy?

- Nem, három öcsém van. Egyiknek sincs köze a showüzlethez. Egyik közülük zenész, de közben a teleküzlettel foglalkozik. (nevet)

 

BRAVO 1990. Augusztus

vissza