Make your own free website on Tripod.com
A tribün mögött - Past The Bleachers

Richard Dean Anderson 1994. végén elvállalta egy hangulatos családi film főszerepét, amely újabb jelentős állomás volt színészi pályafutásában.

MacGyver után igyekezett sokféle más karakterű szerepet eljátszani, ehhez volt remek alkalom az ABC tévétársaság ”A tribün mögött” című filmje. A sokat ígérő szerep lehetőséget kínált Andersonnak sportos képességeit és erőteljes lírai alkatát a közönségnek megmutatni. A baseball-elem nagyon az ő testére van szabva, mert ő maga is lelkes baseball-játékos, noha fő sportja a jéghoki. Szívesen fogadta a felkérést - bár más szerepekkel is megkeresték ez idő tájt - mert, mint mondta “ilyet még eddig soha nem csináltam és szeretem a gyerekeket és azokat a témákat is, amelyek velük foglalkoznak.”
 

A film története öt ember élete körül forog, akik egy kis vermonti városkában élnek. Bill Parish - városi tanár, őt játssza Richard Dean Anderson - és felesége, Harper (Glynis O’Connor) még mindig egyetlen fiuk, Nathaniel halálán bánkódnak, akinek elvesztésével életük és kapcsolatuk minden értelmét elveszítette. Barátainak és kollégáinak - például a kisligás baseballcsapat vezetőjének, Hilton Burberrynek - erős rábeszélésére van szükségük, hogy meggyőzzék, hogy a tragédia után is mehet az élet a rendes kerékvágásban. Rábeszélik, hogy élje ki vágyait, és vállalja el a kisligás baseballcsapat edzőségét. De éppen akkor, amikor Bill Parish a csapathoz kerül, érkezik egy különös idegen fiú közéjük. Lucky Diamond. (a 14 éves Grayson Fricke szenzációs alakítása) A fiú néma, és múltját is homály fedi, viszont a baseballhoz rendkívüli érzéket árul el. Bill és Lucky között hamarosan erős kötelék alakul ki, és a fiú egyben nagy segítségére is van Billnek Nathaniel halálának feldolgozásában és a feleségével, Harperral való kapcsolatának harmonizálásában. Az elhatározások azonban nem könnyűek. Billnek jó lelki támaszt nyújt bölcsességével, életkedvével egy öregember, Mr. Godfrey is. (Barnard Hughes játssza), a magánytól fél a legjobban az életben.
 

“Ez egy kedves film jó forgatókönyvvel” - mondta Anderson a filmről. - Nyár közepén forgattunk a georgiai Covingtonban. Barnard Hughes-szal együtt dolgozni nagy megtiszteltetés volt számomra.” - mesélte. A forgatás nagyon szép élmény volt számára. - “Sok gyerek játszott a filmben, több is, mint amennyi két komplett csapathoz kell. Ráadásul a forgatási színhely környékén is sok nézelődő gyerek volt. Néha ezért könnyebb labdával is kellett játszanunk, nehogy valamelyiküket fejbe találjuk. Nagyon jól éreztem magamat köztük. Ráadásul a sminkeseket és az öltöztetőket az őrületbe kergettem, mert a hőségtől és az állandó játéktól folyton teljesen leizzadtam.”

A film hangulatos és a színészek kiválóak. Bill arcán lehet látni azt a fájdalmat, amit fia elvesztése miatt érzett, majd ahogy a felszabadult öröm megfiatalítja a megtört embert. Ez a csodálatos arcjáték is felejthetetlenné teszi Richard Dean Anderson játékát. Ég azoknak is, akik nem ismerik ki magukat a baseball szabályaiban, élmény látni ezt a filmet. Látszik rajta az a felszabadult öröm és jókedv, ami a forgatást övezte.
 


A Past the Bleachers (A tribün mögött) című filmet 1995. októberében mutatták be az ABC televízióban, és jelentős sikert aratott. Magyarországra is eljutott: az azóta megszűnt kódoltan adó FilmNet kábelcsatorna mutatta be eredeti hanggal, magyar felirattal 1996. júniusában, majd abban az évben októberben megismételte.

Köszönet a képekért Tinának és Corinnának
 

Vissza - filmek

home